Két Utazó

Fagyos az éj, süvít a szél
fut a vízen egy fénylő hajó
örök a tél, hol partot ér
zúg egy távoli bús harangszó

két szótlan árny,
ki partra száll, jött,
hogy folytassa ősi harcát.
Mögöttük holt évmilliók, őrzik
küzdelmük régi titkát.
Az egyik bajt hoz és pusztít
a másik új reményt ad, meggyógyít.
Hol ember él, mindig s mindenütt
így van ez, így!

Nyújtsd a kezed, félek, hogy két
világ közt elveszítlek majd
úgy ölelj, hogy érezd, az álmod
itt bent új virágot hajt,

nyújtsd a kezed, félek, hogy két
világ közt elveszítlek én
légy velem és érezd, egy pillanat
most több az életnél.

Két utazó, rossz és a jó
jár a végtelen évek útján
rég tudják ők, egyik sem győz
ám e harc örök végzetük már.

Az egyik háborúkat szít,
a másik elfeledtet minden kínt
míg ember él, mindig s mindenütt
így lesz ez, így!

Nyújtsd a kezed, félek...

Nincs több lánc

Rég vársz arra,
hogy a magad ura légy,
a sok iskola és otthon a sötét,
apa, anya
régen megtagadott szigora
és még a sok rád nehezült
súlyos kötelék - elég volt!

Nincs több lánc,
csak szédült tánc
a sűrű mélyből fénybe szállsz,
hol az ég oly kék és nincs határ
és szól egy hang,
hogy meg ne állj soha

Nem volt senkid, akit megszerethettél
A sok bábu közt egy ember, aki él
hogy rábízhasd a féltve őrizgetett
álmaidat mind
Aki segít majd, hogy megtaláld
a célt - ha egyszer

nincs több lánc...

apró kisgyermekként
rád szakadt az ég,
minden érted volt,
itt minden téged véd
a falak közben égig nőttek
és te kerested a rést,
ahol megszökhetsz
mert börtön az egész -
de most már

nincs több lánc...


Amíg csak élek

Éjfél múlt épp,
az ágyad mellé lépek,
a szél halkan jár,
te régen alszol már,
melletted állva
még csak halkan súgom én,
hogy mért' jó nekem,
s hogy mért' légy velem.

Szívedben őrzöl engem rég,
bárhol vagy, szíved engem véd,
így most már mindenem tiéd,
amíg csak élek.
Nem kell, hogy bármi jót ígérj,
nem kell már rég, hogy értem élj,
már úgyis mindenem tiéd,
amíg csak élek.

Ébreszt pár szó,
már régen mindent hallok,

De el nem árulnám
e furcsa éjszakán,
álmodom így hát tovább
mert másképp úgysem hallhatnám
(hallhatnád)
mert nem mondanád

szívedben őrzöl engem rég

s ha egyszer távolban jársz,
mért' félnél
a szívem, míg él, tiéd.
Bébi, értem én, szíved ismernem,
éreznem, őriznem kell
míg él: bennem él, enyém.

Szívedben őrzöl engem rég
hát úgy ölelj, amíg csak élek!

Ezer hold

Képzeletben még
jók vagyunk, mint rég
álmainkban még
minden, minden szép
bárcsak tudnám,
hová s mért tűnt el annyi érzés
fáj, hogy így történt,
a szó is nehéz.

Bántottál, szavad szíven talál
tudom, nem számít, mégis fáj.
Bántottál, és most úgy nézel rám,
tőlem ezer mérföldnél is
messzebb vagy talán.

Visszafordulnék
egy bíztató szóért.
Ha úgy volnánk, mint rég,
el sem indulnék.

Bárcsak azt érezném,
semmiség, ami történt
nem temetném el
a kettőnk szerelmét.

Bántottál, szavad szíven talál
ne félj, nem sírok, mégis fáj.
Bántottál, néha úgy nézel rám,
távolabb vagy minden nappal már
nem hagyod, hogy elmondhassam,
rossz vagy hozzám.

Bántottál, túl vagy minden csodán,
mi csak ránk várt sok év során
bántottál
s végre látnom kell már,
neked, amit én adhattam
ennyit ér csupán.


Vigyázz rám

Egy zöld kis rét hány titkot rejt,
míg gyermek szívünk nem felejt.
Nem tudtuk még,
csak tettük a jót,
s kerültünk minden tiltó szót.

A lány már régen nem arra jár,
a fiú régen érti már,
azt hitte, minden titkuk szent,
de ez már semmit nem jelent.

Azt mondtad, jól vigyázol rám,
elhittem, mégis itthagytál!
Már régen nem vigyázol rám.
Azt mondtad, bújj közel hozzám,
nem érhet semmi itthon már.
Túl régen nem vigyázol rám.
A fiú indult, útra kelt,
egy igaz szív sosem felejt.
Nincs már sok emlék,
csak pár levél,
ő sem hisz már, de még remél.

Elmúlt sok év, s nem írt a lány,
nem válaszolt a régi szám.
Virágot ő már máshol hajt
s nem hallja már a régi dalt.

Azt mondtad, jól vigyázol rám...

Hány év múlt el

Túl hosszú a csend,
de bármit is rejt
senki el nem mondja,
mit ránk bíztak ők, a titkot,
mit őriz szívünk évek óta.
El sem hinnéd tán,
hogy egy csillag a földre szállt,
itt volt s úgy nemt el
egy nap eljön értünk,
s elmegyünk végleg.

Hány év múlt el
hány fény gyúlt fel
még sincs egy jel
hogy mennünk kell

Hány nyár és tél
hány végtelen éj
hány új rejtély a lelkünkben!

Hogy itt jártak ők, ezt rajtunk kívül
senki más nem sejti.
Az érintésüktől mi jobbak lettünk
és nem tudunk másban hinni.
Több egy álomnál
hogy egy csillag a földre szállt.
Itt volt s úgy ment el
egy nap visszatér majd,
s elvisz a fénybe.

Hány év múlt el...

Álom

Fénylett az hold,
mikor szólt egy hang az éjben,
halkan mesélt,
szava könnyen szállt a szélben,
átkarolt lágyan
és eltűntünk az éjben.
Hát jöjjön az álom,
hol volt, hol nem volt
az éjjel most csak rólunk szól.

Bármerre jártunk,
a táj szép, mint az éden,
ültünk a holdon
és úszkáltunk a fényben,
két elhulló csillaggal
labdáztunk az égen
elszédít az álom,
hol volt, hol nem volt
az éjjel most csak rólunk szól.

Az álom de szép volt,
csak ránk várt az égbolt,
a hajnal szele hív el engem,
nem lát már a vén hold.

A virágok unták,
hogy állnak kinn a réten,
pillangóvá váltak
és elszálltak a szélben,
a víz lágy csókot vált
tűz szerelmével
kár, hogy csak álom,
hol volt, hol nem volt
a hajnal már nem rólunk szól.

Az álom de szép volt,
csak ránk várt az égbolt,
a hajnal szele hív el engem,
nem lát már a vén hold.

Mióta mellettem vagy

Ha a távolba nézek,
táncba hív a végtelen
indulnék, de valami itt tart,
nem hagy mennem.

Sok felhő táncot jár az égen,
messze szivárvány repül,
s én szállnék köztük, de várok rád
nem jó egyedül.

Mióta mellettem vagy,
ez az élet más
új úton járunk és nincs határ.
Nem tarthat vissza semmi,
minden rajtunk áll
más lesz a holnap, csak minket vár.

Most, hogy végre
rám talált a fény,
közelebb került az ég.
Van már dallam, mi felrepít,
mért' ne mennék?

Tudtam, eljön majd egyszer,
ő lesz, ki ágyamra ül,
lágyan ringatva ébreszt fel,
a reggel csak nekünk örül.

Mióta mellettem vagy...

A Csend és az Éj

Nem elég a napfény,
már túl kevés a hold
mondd, hol van az a jó,
mi bennünk volt.
Hiszem azt a szót még,
amit hinni sem lehet,
de miért van, hogy ez már nehéz.

Hazugságból sziklák,
szíveden sebek,
könnyekből lesz egy óceán.
Ugyanúgy, mint régen,
nem lesz érzem én,
mosolyogsz rám,
mégis érzem, úgy fáj.

A csend és az éj, ha arcodhoz ér,
oly furcsát mesél - nem értheted.
A csend és az éj, ha lelkünkhöz ér,
oly furcsán beszél, ha elhiszed.

Ez a hűvös hajnal
most újra elkísér,
egyedül mész tán másra vágysz.
Akarom, hogy egyszer,
még egyszer, jók legyünk,
ki tudja, mért van, hogy így rontjuk el.

A csend és az éj, ha arcodhoz ér,
oly furcsát mesél - nem értheted.
A csend és az éj, ha lelkünkhöz ér,
oly furcsán beszél, ha elhiszed.


De új nap majd mást hoz,
és ha mégsem, hát az se baj.
Csak szívünkkkel játszik a szél
és ha rám nézel majd,
tudom másnak látsz, kedvesem,
a szívünkkel játszik,
csak játszik és játszik a szél
csend és az éj, ha elkísér.

A csend és az éj, ha arcodhoz ér,
oly furcsát mesél - nem értheted.
A csend és az éj, ha lelkünkhöz ér,
oly furcsán beszél, s te elhiszed.


Sally sits weeping

Sally sits a weeping down by the sea shore
Poor Sally sits a weeping down by the sea shore
What ails you my jewel? What ails you my jewel?
What ails you my jewel in sorrow to mourn

Well once I had a true love but now I have none
once I had a true love but now I have none
he's gone and he's left me, he has cruelly deceived me
he's gone and he's left me in sorrow to mourn

Last night in sweet slumber I dreamed I did see
last night in sweet slumber I dreamed I did see
mine own precious jewel kept smiling by me
mine own precious jewel kept smiling by me

But when I awakened I found it not so
but when I awakened I found it not so
mine eyes like some fountain with tears overflow
mine eyes like some fountain with tears overflow

I'll journey through England through France and through Spain
I'll journey through England through France and through Spain
my life I will venture the watery main
my life I will venture the watery main