Hajnali fény

Hideg éjszakákon át
Fagyos jégbörtönben éltem
Hol még a fénysugár se járt
Szívem árnyék volt a éjben
De most új tavaszt igér
Ezer érzés bennem mélyről
Mint árva csónak partot ér
Halott álmok tengeréről
Félek elnyel a távolság
Ha a felkelőnap nem talál rám

Jöjj, hajnali fény
Add nekem őt aki több,aki tisztább mindennél
Hajnali fény
Add neki kérlek a szívemet, égjen amíg lehet
Jöjj, hajnali fény
Add nekem őt aki több, aki tisztább mindennél
Hadd legyek én az aki őrzi az álmod
Míg ébred a hajnali fény

Ahogy a föld esőre vár
Ölelésre szomjas a lelkem
Régóta elhagyottan áll
Egy kis ház a végtelenben
Érzem hosszú még az út
Amíg megpihenhet a szívem
De szemed fénye lángra gyújt
Hogy a láng vezesse a léptem
Félek elnyel a távolság
Ha a felkelő nap nem talál rám

Ref:

Félek elnyel a távolság
Ha a felkelő nap nem talál rám

Ref:

3X Örzöm az álmod míg ébred a hajnali fény

Hajnali fény

Összetört a szívem

Kihalt a város, épp csak pár lámpa ég,
Egy kis levél az arcomhoz ér, hagyom, vigye a szél,
Szerelmem áll a semmi szélén és a mélységbe néz,
Mit ér a vágy, ha elmúlt a tűz, ha más mellett élsz;

Refr.:
Úgy érzem összetört a szívem amióta nem találok rád,
Hogy elmondjam: többet érsz, mint minden kincsem,
Bárcsak hallhatnád...

Színek nélkül élnem, mondd el, meddig kell még,
A távolság, a föld és az ég, mondd, miért állt közénk?
Van úgy, hogy visszahúz a szívem, van, hogy szólít a múlt,
És mennem kell, mert nem múlhat el míg van visszaút;

Refr.

S ha lesz még nap, mely úgy ölel, hogy újra mellettem leszel,
És összebújva, álmodozva szebb világ jön el...
Én többé már nem engedhetlek el!

Refr. x 4

Sosem múlik el

Nézem őt, s nem látom már
Tudom, elment rég és távol jár
De bárhogy éget, bárhogy fáj
Van, mi sosem múlik el
Nincs remény és ő sincs már
Csak a szívem őrzi, vár és vár
S ha látom őt még mindig fáj
És ez sosem múlik el

Őt látom fában, a fűben
Egy eldobott kőben
Egy szívben, egy dalban
Mondd, mért kell, hogy halljam
A fában, a fűben
Egy eldobott kőben
Van, mi sosem múlik el
Őt látom fában, a fűben
Egy eldobott kőben
Egy szívben, egy dalban
Mondd, mért kell, hogy halljam
A fában, a fűben
Egy eldobott kőben
Van, mi sosem múlik el

Új nap ébred, új nap vár
Hideg hosszú télből
Így lesz nyár
De bárhogy éget, bárhogy fáj
Van, mi nem múlik el
Múltba vész, nem bánom már
Szívem újra könnyű széllel száll
De látom őt még, mindig fáj
És ez sosem múlik el

Őt látom fában....

Mért őrzöm még
Mondd el meddig tart
Míg elfelejtem
Vak voltam, most újra látok
De félek késő már

Őt látom fában...
Őt látom fában...

Repülj tovább!

Egyedül egy tengerparton,
Arcomat ölembe hajtom
mint árnyék, kit senki sem lát.
Zene szól én meg sem hallom,
egyedül egy tengerparton
mond hol jár, ki mellettem állt

Olyan régen volt
Talán igaz sem volt
Talán nem volt más
csak álom
Olyan régen volt
Talán igaz sem volt,
De holnap újra ébredek én

Valaki összetörte az álmaidat
Gyere és bontsd ki újra a szárnyaidat
Repülj, tovább
Valahol várnak rád..

Valaki összetörte az álmaidat
Gyere és bontsd ki újra a szárnyaidat
Repülj, tovább
Valahol várnak rád..
Várnak rád...

Egy idegen az éjszakában,
Tova tűnt én meg sem láttam,
Csak őrzöm
Minden nyomát

Újra kihalt úton jártam
Egy idegen az éjszakában
Mond hol jár,
Ki mellettem állt

Olyan régen volt
Talán igaz sem volt
Talán nem volt más
Csak álom.
Olyan régen volt
talán igaz sem volt
De holnap újra ébredek én

Refrén

Valaki összetörte az álmaidat
Gyere és bontsd ki újra a szárnyaidat
Repülj, tovább
Valahol várnak rád..
Várnak rád

Van úgy, hogy néha menni kell

Ülj most mellém kedves,
És kérlek, hallgass kicsit rám:
Az álmunk véget ért már,
Nincs tovább.
Tudom, most minden más lesz,
És egy holnap a megoldás.
Te nem érzed,
Csak éled a változást.

Hogyha hallhatnád,
Ahogy lélegzem,
Ahogy teljes szívvel éreztem,
Akkor elengedsz majd,
S mindent másképp látsz.

Mert van úgy, hogy néha menni kell
Ne sírj, most érd be ennyivel,
A szívemben mindig ott leszel,
Mert én nem felejtelek el.
Van úgy, hogy néha menni kell,
Ne sírj, most érd be ennyivel,
A szívemben mindig ott leszel,
Soha nem felejtelek el.

Elkísér majd minden,
Ami kettőnktől volt szép,
Ahogy fába véstük rég egymás nevét.
Emlékezz majd arra,
Hogy volt egy dal, mi a miénk volt,
És elhittük, hogy mindig nekünk szólt.

Hogyha hallhatnád,
Ahogy lélegzem,
Ahogy teljes szívvel éreztem,
Akkor elengedsz majd,
S mindent másképp látsz.

Refrén 2x

/Instrumentális rész/

Hogyha hallhatnád,
Ahogy lélegzem,
Ahogy teljes szívvel éreztem,
Akkor elengedsz majd,
S mindent másképp látsz

Refrén 2x

Hosszú az út

Volt, sok fény és csillogás
Volt könnyen jött varázs
Mely könnyen át járt, mindent
Volt álmokból épült vár
Mit sokszor láttam már
De hol van a szív, mely tűzben éget
Hol van a gyermek már
S mond, hol van a cél
Mit el kell érnem majd

Addig még menni kell
Egy lépést még tenni kell
Még érzem, hogy menni kell
S még így van
Ha van még egy álmod,
Még van mért felállnod
És menni kell
Egy lépést még tenni kell
Még érzem, hogy menni kell
Még hosszú az út

Volt sok vallomás
És volt sok félreértett
Mit többnek hittem
Volt, hogy úgy éreztem
Már ennél több nem jár..
De hol van a szív, mely tűzben éget
Hol van a gyermek már
S mond, hol van a cél
Mit el kell érnem majd

Addig még menni kell
Egy lépést még tenni kell
Még érzem, hogy menni kell
S még így van
Ha van még egy álmod,
Még van mért felállnod
És menni kell
Egy lépést még tenni kell
Még érzem, hogy menni kell
Még hosszú az út
(ooohhoo)

Addig még menni kell
Egy lépést még tenni kell
Még érzem, hogy menni kell
S még így van
Ha van még egy álmod,
Még van mért felállnod
És menni kell
Egy lépést még tenni kell
Még érzem, hogy menni kell
Még hosszú az út.

Annyit kérek

Annyit kérek, most hogy elszólít az út
Annyit kérek, várj míg vissza térek.

Várlak téged bármily hosszú lesz az út
Várlak téged nem kell ezt kérned.

Refr:
Ha tőlem elválaszt most épp egy fél világ, nem bánom
Ha százszor uj nap kél míg arcod újra látom
Hisz annyi évet vártam rád, a távolság nem számít hát
Én minden egyes pillanatban ott leszek veled, ha gondolsz rám.

Annyit kérek tartsd még ébren azt a szót
Annyit kérek őrizzd meg mit érzek.

Várlak téged, őrzöm mindazt, ami volt
Várlak téged míg benned élek.

Refr 3x

Ha arra ébredek

Olyan réges régen történt már
Mégis tisztán bennem él
Ahogy ránk talált az első végtelen éj
Engem elvarázsolt minden perc
S az a csillogó szempár
Szívem láthatatlan szálakkal szőtte át

Veled érzem azt, hogy minden más
Csupa fény és őrült száguldás
Amíg mellettem vagy minden nap csoda vár

Hogyha egyszer arra ébredek
Hogy nincsen ami összeköt veled
Ha arra ébredek
Félek hogy elveszek
Hogyha egyszer arra ébredek
Hogy nincsen aki őrzi léptemet
Ha arra ébredek
Félek hogy elveszek
Mit érek nélküled?
Mit érek nélküled?

Minden édes forró érintés
Új és újabb álmot sző
Körülöttünk közben némán áll az idő
Sok a messze hívó új kaland
Mibe együtt kezdünk még
S van egy égi kéz mely bennünk őrzi a fényt

Veled érzem azt, hogy minden más
Csupa fény és őrült száguldás
Amíg mellettem vagy minden nap csoda vár

Hogyha egyszer arra ébredek
Hogy nincsen ami összeköt veled
Ha arra ébredek
Félek hogy elveszek
Hogyha egyszer arra ébredek
Hogy nincsen aki őrzi léptemet
Ha arra ébredek
Félek hogy elveszek
Mit érek nélküled?
Mit érek nélküled?

Béke

Mécses ég a sírkövén, és a mécslángnál egy kép.
Egy boldog gyermek arc a fénybe néz, s az éj fakó sötét.
Háztetők s a néma ég, komor felhőt űz a szél.
S egy réges régi dalt sodor felém, s álmunk újra él.

Refrén:
Ha a hajnal száll fel az ég alján,
Túl az éj halvány szomorú arcán.
Újra látjuk majd, hogy az élet vár,
Bíznunk kell, egyszer a béke is eljön talán.

Szűk szobák kis ajtaján,
Ahol vendég rég nem járt.
Mint holtnak hitt barát, ki mégis él,
Remény jön el hozzánk.

Refrén:
Ha a hajnal száll fel az ég alján,
Túl az éj halvány szomorú arcán.
Újra látjuk majd, hogy az élet vár,
Bíznunk kell, egyszer a béke is eljön talán.

Most a félelem, s a gyűlölet kiált,
Minden bánatunkért újabb halált.
De minden más lesz, ha egy új nap virrad ránk.

Refrén 2x:
Ha a hajnal száll fel az ég alján,
Túl az éj halvány szomorú arcán
Újra látjuk majd, hogy az élet vár,
Bíznunk kell, egyszer a béke is eljön talán.