Hív a végtelen

Jártam már én annyi mindenhol,
Ébredtem már tűnő álmokból.
Láttam már hogy színek hullnak szét,
Érted mégis útnak indulnék.
Hisz hangod hallom messze távolból,
Látom arcod fénylő lángokból.
Félek elhagy mindens zép emlék,
Hinnem kell hogy van még tűz,
Mely értem ég.
Indulnom kell...

Refr.: Hív a végtelen...
--3X--

Jártam már én annyi mindenhol,
Láttam tengert vad hullámokból.
Kéklő mély, mely elnyel minden fényt,
Köddé válhat minden szép emlék.
De hangod hallom messze távolból,
Arcod őrzöm legszebb álmomból.
Rólad szól csak kezdet és a vég,
Várj még rám,
Én érted útnak indulnék.
Indulnom kell...

Refr.: Hív a végtelen...
--3X--

Hangod hallom messze távolból,
Látom arcod fénylő lángokból.
Félek elhagy minden szép emlék,
Hinnem kell hogy van még tűz,
Mely értem ég.
Indulnom kell...

Refr.: Hív a végtelen...
--3X--

Te vagy a jel

Tél volt, gyönyörű tél volt, amikor megtörtént velem
és szép volt, csak a miénk volt, de valami eltűnt hirtelen
ahogy csepp eső folyóba ér, hogy majd tenger nyelje el
Túl szép volt, csak a miénk volt, de mégis véget ért,
hogy egy új kezdődjön el

Refrén:
Nekem te vagy a jel,
amikor senki nem felel
égig emel, hogy te vagy a jel,
Hogy minden most kezdődik el!
Amikor senki nem felel
égig emel, nekem te vagy a jel
Hogy minden most kezdődik el!

Tél volt gyönyörű tél volt, még ma is épp úgy elhiszem
oly szép volt, csak a miénk volt, de valami elmúlt kedvesem
ahogy csepp eső folyóba ér, hogy majd tenger nyelje el
Túl szép volt, csak a miénk volt, de valami véget ért,
hogy egy új kezdődjön el

Nekem te vagy a jel,
amikor senki nem felel
égig emel, hogy te vagy a jel
Hogy minden most kezdődik el!
Amikor senki nem felel
égig emel, nekem te vagy a jel
Hogy minden most kezdődik el!

Nekem te vagy a jel,
amikor senki nem felel
égig emel, hogy te vagy a jel
Hogy minden most kezdődik el!
Amikor senki nem felel
égig emel, nekem te vagy a jel
Hogy minden most kezdődik el!

Amikor senki nem felel
égig emel, hogy te vagy a jel
Hogy minden most kezdődik el!
Amikor senki nem felel
égig emel, nekem te vagy a jel
Hogy minden most kezdődik el!

Képek egy filmből

Még mindig látom bár oly sok éj elszállt
egy nyári éjszakán az esőben csak rám várt
Képek egy filmből, ami csak kettőnkről szólt
s hittük nem véletlen volt, s egy életre szól.

Még mindig érzem a forró borzongást
a holdfényben átölelt, s már nem kellett senki más
Képek egy filmből, ami csak kettőnkről szólt
s hittük nem véletlen volt, s egy életre szólt.

Refrén:
De ha menned kell, mert új világ vár rád
Ha a kettőnk filmje nem forog tovább
s hogyha egy napon majd múltba vágysz
a lelked mélyén rám találsz ezután
míg szived örzi filmünk dallamát.

Még mindig hallom suttogva lágy hangját
hogy ennél szebb nem lehet, s boldog hogy rámtalált
képek egy filmből, ami csak kettőnkről szólt
s hittük nem véletlen volt, s egy életre szól

Refrén:
De ha menned kell, mert új világ vár rád
Ha a kettőnk filmje nem forog tovább
s hogyha egy napon majd múltba vágysz
a lelked mélyén rám találsz ezután
míg szived örzi filmünk dallamát
(2x)
Ha a kettőnk filmje nem forog tovább
s hogyha egy napon majd múltba vágysz
a lelked mélyén rám találsz ezután
míg szived örzi filmünk dallamát.

Forog a föld

Nézd ahogy lángol a táj,
bíbor színekben ég most a látóhatár

Szél lágyan arcomhoz ér,
ő is rólad mesél
és csak hallgatom már

Mondd, ugye emlékszem rám?
S a hajnal már újra nálam talál.

Amíg forog a föld
én várok rád, néha közelebb vagy,
mint gondolnád
csak jönnél, bárcsak jönnél
Amig forog a föld
én várok rád, se tél, se fagy, sem távolság
nincs többé, nem lessz többé tél

Egy árny ott a dőnék közt jár,
ahol búcsút mondtál
szívem még visszavár
Még most is lángol a táj,
biborszínekben ég, ott a látóhatár

Mondd, ugye emlékszem rám?
S a hajnal már újra nálam talál

Amíg forog a föld
én várok rád, néha közelebb vagy,
mint gondolnád
csak jönnél, bárcsak jönnél
Amíg forog a föld
én várok rád, se tél, se fagy, sem távolság
nincs többé, nem lessz többé tél

Mondd, ugye emlékszem rám?
S a hajnal már újra nálam talál

Amig forog a föld
én várok rád, néha közelebb vagy,
mint gondolnád
csak jönnél, bárcsak jönnél
Amíg forog a föld
én várok rád, se tél, se fagy, sem távolság
nincs többé, nem lessz többé tél
(2x)

Volt egy lány

Volt egy lány, aki csillagok közt álmodozva járt
Aki hitte még, hogy minden csak rá várt
Mint szirmát bontó apró kis virág
Dúdolta dallamát

Volt egy lány, aki megtanulta, nem baj, hogyha fáj
S hitte, hogy egy napon majd ő is rátalál
Aki jóban-rosszban majd mellette áll
És többé nincs határ

A sűrű éjben fény leszek
Mi távolból hozzám vezet
És többé nem félek, ha karjaidban ébredek
Ha szomjazol, én víz leszek
S ha átölel majd két kezed
Bármi lesz, bármi vár
Tudom, nincs, mi tőlem elválaszt már

Volt egy lány, aki börtönébe zárta önmagát
Kit ma nem tart vissza már egy fél világ
Hogy mint szirmát bontó apró kis virág
Dúdolja dallamát

A sűrű éjben...

S ha útvesztőben lépkedek
S tőlem félhomály még rejteget
És a félelem szorít magához majd
Akkor téged hív a képzelet
Mert érted mindent megteszek
Csak jöjj! Várok rád!

A sűrű éjben...

Bármi lesz, bármi vár
Bármi lesz, bármi vár
Bármi lesz, bármi vár
Tudom, nincs, mi tőlem elválaszt már.

Papírhajó

Veled az éjszaka úgy rohan el
Röpke álomként, s már ébred a hajnal
Futnak a percek és elfutok én
Mint kósza szélben egy dallam

Nem látlak már, karod mást ölel rég
Hátha gondolsz rám, ha ébred a hajnal
Hallom a hangod, s bár nem tudom mért
Választ küldök egy dallal

Így hát vízre száll egy papírhajó
Vele üzenek, hajtja a szél
Hogyha látod ôt, mondd el kis hajó
Ég-e szemében a fény

S mondd el, ott várom majd
Ahol a fák az égig érnek
S mondd el, addig volt jó
Amíg útját álltuk az éjnek
S mondd el, ott várom majd
Ahol a dallam szívbôl szólhat
Mert csak így volt jó
Így volt jó

Fázom az éjben, sötét a magány
Talán visszatérsz, ha ébred a hajnal
Hallom a hangod, s bár nem tudom, mért
Választ küldök egy dallal

Így hát vízre száll egy papírhajó
Vele üzenek, hajtja a szél
Hogyha látod ôt, mondd el kis hajó
Ég-e szemében a fény

Refrén 3-szor

Elmegyek

Már régen nem érzem,
hogy minden múló percem pont úgy szép,
mintha ébren álmodnék.
Már régen nem értem mi tarthat vissza,
mondd mit várok még?
ha legbelül már indulnék

Mert mélyen bennem hangok szólnak
álmok nélkül nincsen holnap
félelmből miért maradjak már?

Refrén:
ha egyszer elmegyek
távol mindent újra kezdek
nélküled
Engem már hiába vártok.
Elmegyek.
Szárnyam nincs és mégis szállok,
holnaptól új úton járok
többé engem nem találok már.

En vártam, csak vártam,
hogy újra rámtalál mi elmúlt rég
mi mára már csak szép emlék
És vártam, sak vártam, hogy lesz mi vissza tart, ha elmennék
de távol vagy, hogy érthetnéd?

Mert mélyen bennem hangok szólnak
álmok nélkül nincsen holnap
félelmből miért maradjak már?

Refrén:
ha egyszer elmegyek
távol mindent újra kezdek
nélküled
Engem már hiába vártok.
Elmegyek.
Szárnyam nincs és mégis szállok,
holnaptól új úton járok
többé engem nem találok
(2x)

Mert mélyen bennem hangok szólnak
álmok nélkül nincsen holnap
félelmből miért maradjak már?

Refrén:
ha egyszer elmegyek
távol mindent újra kezdek
nélküled
Engem már hiába vártok.
Elmegyek.
Szárnyam nincs és mégis szállok,
holnaptól új úton járok
többé engem nem találok

Elmegyek
távol mindent újra kezdek
nélküled
Engem már hiába vártok.
Elmegyek.
Szárnyam nincs és mégis szállok,
holnaptól új úton járok
engem többé nem találok már.

Ébredj fel, Kiscsillag

Messze földön élt egy lány, távol hol már szél sem jár,
sűrű erdő mélyén állt egy vár.
Volt egy színes, forgó bál, hol messziről jött vándor járt,
s a lány szívére átokláncot zárt.
De ha hajnal jár, egy kis dallam száll.

Refr:

Ébredj fel kiscsillag, indul a tánc
Mondd, mit kívánsz és a holnap majd elhozza.
Ébredj fel kiscsillag, indul a tánc
Hány évig vársz, míg az álomból új élet, álomból új élet vár.


Nyárból tél lett, s télből nyár, a vándor régen távol jár,
jégbe zárva alszik még a lány.
Nincs kiút az átokból, mozdulatlan álomból,
nem találja száz herceg sem már.
De ha hajnal jár, egy kis dallam száll.

Refr.

Ébredj fel kiscsillag,
álmodból új élet, álmodból új élet vár.

Pár lépés a végtelen

Csak pár lépés a végtelen
Már nem tart vissza semmisem
Ha álom volt mit tőled kaptam
ébrednem kell azt hiszem

Egy álmatlan éjjel mind úgy hullott széjjel
mi volt...

Csak pár lépés a végtelen
már nem tart vissza semmisem
Ha karjaidban alszom el, már nem rémíthet senki sem
Mint anyját a gyermek még egyszer ölelj meg
Így jó

Már semmit se bánjunk ha tévúton jártunk
Hisz egy volt az álmunk csak egymásra vártunk
De félek már késő az éj lassan
Már körbezár.

Én áldom a sorsom minden áldott percben
Hogy rám bízott Téged,
És rád bízott engem
De kérlek most indulj
És vissza se nézz többé már

Csak pár lépés a végtelen
És többé nem jöhetsz velem
most bátor légy most légy
erős és kérlek ne sírj kedvesem

Egy perc volt az élet mi tőled oly szép lett
Így jó

Már semmit se bánjunk
Ha tévúton jártunk hisz
Egy volt az álmunk s csak
Egymásra vártunk
De félek túl késő az éj
Lassan már körbe zár

Én áldom a sorsom minden áldott percben
Hogy rám bízott Téged,
És rád bízott engem
De kérlek most indulj
És vissza se nézz többé már

Már túl közel a végtelen
Most húzz magadhoz kedvesem
Még annyi mindent mondanék
De várnak rám a semmiben
Hát őrizz meg engem,
Úgy engedj elmennem
Így jó.

Most mennem kell........

Vándormadár

Távol felhők közt szállnék,
Mint vándormadár.
Messze-távol úgy szárnyalnék,
Mint ki eldobta száz évnek láncát.
Távol hófödte tájon,
Egy vándormadár.
Nincs mi fájjon,
Nem ér el már
Aki megkötné szívemnek szárnyát.

Refr.: Nézz rám most mégegyszer,
Aztán engedj el.
Túl régen várok már,
Indulnom kell.
Nézz rám most mégegyszer,
Aztán engedj el.
Rám mostmár más út vár,
Indulnom kell.

Távol felhők közt szállnék,
Mint vándormadár.
Messze-távol csak én és a szél,
Nincs ki megtörje kettőnknek láncát.
Távol kék égen szárnyal
Egy vándormadár.
Nincs mi fájjon,
Nem ér el már,
Aki rám vetné száz élet láncát.

Refr.: Nézz rám most mégegyszer,
Aztán engedj el.
Túl régen várok már,
Indulnom kell.
Nézz rám most mégegyszer,
Aztán engedj el.
Rám mostmár más út vár,
Indulnom kell.

Bár jól tudom,
Lesz majd ki vissza vár.
Mennem kell,
Nincs visszaút,
Mert hív a táj.

Refr.: Nézz rám most mégegyszer,
Aztán engedj el.
Túl régen várok már,
Indulnom kell.
Nézz rám most mégegyszer,
Aztán engedj el.
Rám mostmár más út vár,
Indulnom kell.

Most úgy ölelj

Árnyékok nélkül mit ér a fény?
mit ér a holnap, ha nem melletted ér?
Új álmok nélkül nincs már remény,
egy utolsó percre még légy enyém.

Elmékek nélkül, mit érek én?
Nem hittem volna, mindez véget ér.
Ábrándok nélkül lett rám az éj
Egyetlen percig még légy enyém

Refrén:
Most úgy ölelj, mint senki más
Ahogy a karjaidba zársz a legszebb vallomás
Hát úgy ölelj, mint senki más
Két szívnek most a föld megállt,
és nem forog tovább
Hát úgy ölelj...

Forróság nélkül mit él a szél?
Lágy hangod nélkül nincs mi elkísér
S ha nem lesz több holnap, nem bánom én
Csak egyetlen percig még légy enyém

Refrén:
Most úgy ölelj, mint senki más
Ahogy a karjaidba zársz a legszebb vallomás
Hát úgy ölelj, mint senki más
Két szívnek most a föld megállt,
és nem forog tovább

Ha múltban élsz, ott nem lel rád a holnap
És nincs jövő mi biztosan rád vár
Most van itt a perc mi könnyen múlhat
hát érezd át, érezd át

Refrén:
Most úgy ölelj, mint senki más
Ahogy a karjaidba zársz a legszebb vallomás
Hát úgy ölelj, mint senki más
Két szívnek most a föld megállt,
és nem forog tovább
(2x)
Hát úgy ölelj...