A Trilógia album dalszövegei
2005.04.02. 13:15
Hajnali fény
Hideg éjszakákon át Fagyos jégbörtönben éltem Hol még a fénysugár se járt Szívem árnyék volt a éjben De most új tavaszt igér Ezer érzés bennem mélyről Mint árva csónak partot ér Halott álmok tengeréről Félek elnyel a távolság Ha a felkelőnap nem talál rám
Jöjj, hajnali fény Add nekem őt aki több,aki tisztább mindennél Hajnali fény Add neki kérlek a szívemet, égjen amíg lehet Jöjj, hajnali fény Add nekem őt aki több, aki tisztább mindennél Hadd legyek én az aki őrzi az álmod Míg ébred a hajnali fény
Ahogy a föld esőre vár Ölelésre szomjas a lelkem Régóta elhagyottan áll Egy kis ház a végtelenben Érzem hosszú még az út Amíg megpihenhet a szívem De szemed fénye lángra gyújt Hogy a láng vezesse a léptem Félek elnyel a távolság Ha a felkelő nap nem talál rám
Ref:
Félek elnyel a távolság Ha a felkelő nap nem talál rám
Ref:
3X Örzöm az álmod míg ébred a hajnali fény
Hajnali fény
Összetört a szívem
Kihalt a város, épp csak pár lámpa ég, Egy kis levél az arcomhoz ér, hagyom, vigye a szél, Szerelmem áll a semmi szélén és a mélységbe néz, Mit ér a vágy, ha elmúlt a tűz, ha más mellett élsz;
Refr.: Úgy érzem összetört a szívem amióta nem találok rád, Hogy elmondjam: többet érsz, mint minden kincsem, Bárcsak hallhatnád...
Színek nélkül élnem, mondd el, meddig kell még, A távolság, a föld és az ég, mondd, miért állt közénk? Van úgy, hogy visszahúz a szívem, van, hogy szólít a múlt, És mennem kell, mert nem múlhat el míg van visszaút;
Refr.
S ha lesz még nap, mely úgy ölel, hogy újra mellettem leszel, És összebújva, álmodozva szebb világ jön el... Én többé már nem engedhetlek el!
Refr. x 4
Sosem múlik el
Nézem őt, s nem látom már Tudom, elment rég és távol jár De bárhogy éget, bárhogy fáj Van, mi sosem múlik el Nincs remény és ő sincs már Csak a szívem őrzi, vár és vár S ha látom őt még mindig fáj És ez sosem múlik el
Őt látom fában, a fűben Egy eldobott kőben Egy szívben, egy dalban Mondd, mért kell, hogy halljam A fában, a fűben Egy eldobott kőben Van, mi sosem múlik el Őt látom fában, a fűben Egy eldobott kőben Egy szívben, egy dalban Mondd, mért kell, hogy halljam A fában, a fűben Egy eldobott kőben Van, mi sosem múlik el
Új nap ébred, új nap vár Hideg hosszú télből Így lesz nyár De bárhogy éget, bárhogy fáj Van, mi nem múlik el Múltba vész, nem bánom már Szívem újra könnyű széllel száll De látom őt még, mindig fáj És ez sosem múlik el
Őt látom fában....
Mért őrzöm még Mondd el meddig tart Míg elfelejtem Vak voltam, most újra látok De félek késő már
Őt látom fában... Őt látom fában...
Repülj tovább!
Egyedül egy tengerparton, Arcomat ölembe hajtom mint árnyék, kit senki sem lát. Zene szól én meg sem hallom, egyedül egy tengerparton mond hol jár, ki mellettem állt
Olyan régen volt Talán igaz sem volt Talán nem volt más csak álom Olyan régen volt Talán igaz sem volt, De holnap újra ébredek én
Valaki összetörte az álmaidat Gyere és bontsd ki újra a szárnyaidat Repülj, tovább Valahol várnak rád..
Valaki összetörte az álmaidat Gyere és bontsd ki újra a szárnyaidat Repülj, tovább Valahol várnak rád.. Várnak rád...
Egy idegen az éjszakában, Tova tűnt én meg sem láttam, Csak őrzöm Minden nyomát
Újra kihalt úton jártam Egy idegen az éjszakában Mond hol jár, Ki mellettem állt
Olyan régen volt Talán igaz sem volt Talán nem volt más Csak álom. Olyan régen volt talán igaz sem volt De holnap újra ébredek én
Refrén
Valaki összetörte az álmaidat Gyere és bontsd ki újra a szárnyaidat Repülj, tovább Valahol várnak rád.. Várnak rád
Van úgy, hogy néha menni kell
Ülj most mellém kedves, És kérlek, hallgass kicsit rám: Az álmunk véget ért már, Nincs tovább. Tudom, most minden más lesz, És egy holnap a megoldás. Te nem érzed, Csak éled a változást.
Hogyha hallhatnád, Ahogy lélegzem, Ahogy teljes szívvel éreztem, Akkor elengedsz majd, S mindent másképp látsz.
Mert van úgy, hogy néha menni kell Ne sírj, most érd be ennyivel, A szívemben mindig ott leszel, Mert én nem felejtelek el. Van úgy, hogy néha menni kell, Ne sírj, most érd be ennyivel, A szívemben mindig ott leszel, Soha nem felejtelek el.
Elkísér majd minden, Ami kettőnktől volt szép, Ahogy fába véstük rég egymás nevét. Emlékezz majd arra, Hogy volt egy dal, mi a miénk volt, És elhittük, hogy mindig nekünk szólt.
Hogyha hallhatnád, Ahogy lélegzem, Ahogy teljes szívvel éreztem, Akkor elengedsz majd, S mindent másképp látsz.
Refrén 2x
/Instrumentális rész/
Hogyha hallhatnád, Ahogy lélegzem, Ahogy teljes szívvel éreztem, Akkor elengedsz majd, S mindent másképp látsz
Refrén 2x
Hosszú az út
Volt, sok fény és csillogás Volt könnyen jött varázs Mely könnyen át járt, mindent Volt álmokból épült vár Mit sokszor láttam már De hol van a szív, mely tűzben éget Hol van a gyermek már S mond, hol van a cél Mit el kell érnem majd
Addig még menni kell Egy lépést még tenni kell Még érzem, hogy menni kell S még így van Ha van még egy álmod, Még van mért felállnod És menni kell Egy lépést még tenni kell Még érzem, hogy menni kell Még hosszú az út
Volt sok vallomás És volt sok félreértett Mit többnek hittem Volt, hogy úgy éreztem Már ennél több nem jár.. De hol van a szív, mely tűzben éget Hol van a gyermek már S mond, hol van a cél Mit el kell érnem majd
Addig még menni kell Egy lépést még tenni kell Még érzem, hogy menni kell S még így van Ha van még egy álmod, Még van mért felállnod És menni kell Egy lépést még tenni kell Még érzem, hogy menni kell Még hosszú az út (ooohhoo)
Addig még menni kell Egy lépést még tenni kell Még érzem, hogy menni kell S még így van Ha van még egy álmod, Még van mért felállnod És menni kell Egy lépést még tenni kell Még érzem, hogy menni kell Még hosszú az út.
Annyit kérek
Annyit kérek, most hogy elszólít az út Annyit kérek, várj míg vissza térek.
Várlak téged bármily hosszú lesz az út Várlak téged nem kell ezt kérned.
Refr: Ha tőlem elválaszt most épp egy fél világ, nem bánom Ha százszor uj nap kél míg arcod újra látom Hisz annyi évet vártam rád, a távolság nem számít hát Én minden egyes pillanatban ott leszek veled, ha gondolsz rám.
Annyit kérek tartsd még ébren azt a szót Annyit kérek őrizzd meg mit érzek.
Várlak téged, őrzöm mindazt, ami volt Várlak téged míg benned élek.
Refr 3x
Ha arra ébredek
Olyan réges régen történt már Mégis tisztán bennem él Ahogy ránk talált az első végtelen éj Engem elvarázsolt minden perc S az a csillogó szempár Szívem láthatatlan szálakkal szőtte át
Veled érzem azt, hogy minden más Csupa fény és őrült száguldás Amíg mellettem vagy minden nap csoda vár
Hogyha egyszer arra ébredek Hogy nincsen ami összeköt veled Ha arra ébredek Félek hogy elveszek Hogyha egyszer arra ébredek Hogy nincsen aki őrzi léptemet Ha arra ébredek Félek hogy elveszek Mit érek nélküled? Mit érek nélküled?
Minden édes forró érintés Új és újabb álmot sző Körülöttünk közben némán áll az idő Sok a messze hívó új kaland Mibe együtt kezdünk még S van egy égi kéz mely bennünk őrzi a fényt
Veled érzem azt, hogy minden más Csupa fény és őrült száguldás Amíg mellettem vagy minden nap csoda vár
Hogyha egyszer arra ébredek Hogy nincsen ami összeköt veled Ha arra ébredek Félek hogy elveszek Hogyha egyszer arra ébredek Hogy nincsen aki őrzi léptemet Ha arra ébredek Félek hogy elveszek Mit érek nélküled? Mit érek nélküled?
Béke
Mécses ég a sírkövén, és a mécslángnál egy kép. Egy boldog gyermek arc a fénybe néz, s az éj fakó sötét. Háztetők s a néma ég, komor felhőt űz a szél. S egy réges régi dalt sodor felém, s álmunk újra él.
Refrén: Ha a hajnal száll fel az ég alján, Túl az éj halvány szomorú arcán. Újra látjuk majd, hogy az élet vár, Bíznunk kell, egyszer a béke is eljön talán.
Szűk szobák kis ajtaján, Ahol vendég rég nem járt. Mint holtnak hitt barát, ki mégis él, Remény jön el hozzánk.
Refrén: Ha a hajnal száll fel az ég alján, Túl az éj halvány szomorú arcán. Újra látjuk majd, hogy az élet vár, Bíznunk kell, egyszer a béke is eljön talán.
Most a félelem, s a gyűlölet kiált, Minden bánatunkért újabb halált. De minden más lesz, ha egy új nap virrad ránk.
Refrén 2x: Ha a hajnal száll fel az ég alján, Túl az éj halvány szomorú arcán Újra látjuk majd, hogy az élet vár, Bíznunk kell, egyszer a béke is eljön talán.
|