Fújja el a szél

Elfelejtett szép emlék
Egy el nem mondott szó
Egy érzés, mi fogva tart
És sírni volna jó
Eltűnt, már ködbe vész
Hisz ráhullott a hó

De most már érezd, hogy könnyen száll a szíved
Most újra érezd, hogy új holnapra ébredsz

Hát fújja el a szél
Addig szóljon a hangom, amíg hozzád ér
A könnyem fújja el a szél
Holnaptól már nem várok rád
Fújja el a szél
Addig szóljon a hangom, amíg hozzád ér
A könnyem fújja el a szél
Holnaptól már nem várok rád
Fújja el a szél

Elvarázsolt éjszakák
Nincs tanúnk, csak a hold
A vándor most útra kél
Hát nincs több, ennyi volt
Fényünk, mint száz madár
Sok felhôn áthatol

De most már érezd, hogy könnyen száll a szíved
Most újra érezd, hogy új holnapra ébredsz

Refrén 2-szer

Éjszakák
Egy régen várt álomkép ránk talál
Mint szédülten örvénylô vágy
Mi szívünkhöz ér
És égetôbb a tűznél

Ébredés
Már érzem, hogy nem vár több tévedés
Ha úgy kel fel reggel a Nap
Hogy nálam vagy még
Én semmi mást nem kérnék

Mert tôled érzem minden percben
Hogy rám ragyog az ég

Mint jég a tűzben
Úgy olvad szívem
Egy forró érintéstôl
Így lesz télbôl nyár
Mint jég a tűzben
Úgy olvad szívem
Egy forró érintéstôl
Így lesz télbôl nyár

Vízesés
Mi ôrülten gyors
Mint a szívverés
Mit érzek, ha eljössz hozzám
S így nézel rám
A szívem, mint egy vulkán

Lángolás
Az arcunk már forróbb
Mint bármi más
Ha hozzám érsz, megreng a föld
S felkap a szél
És feljebb visz az égnél

Tôled érzem minden percben
Hogy rám ragyog az ég

Refrén 3-szor

Fázva lépkedek az úton, át a városon
Lassan esni kezd a hó, de ez sem baj
Mert jól tudom, az utca végén állsz
S a hóban rég csak engem vársz
Jéghideg a két kezed
De végre karjaidba zársz

Ha velem élsz, úgyis bárhol jó
Mert van, amit el nem lep a hó
Ha velem élsz, nem számít a tél
Csak közelebb fúj minket a szél
Ha velem élsz, úgyis bárhol jó
Mert van, amit el nem lep a hó
Ha látlak, elmúlik a tél
A mosolyod forróbb mindennél

Az átható hideg, amelyben téged várlak én
Olyan gyorsan múlik el, ha látom már
Hogy jössz felém
Az álmos téli csend kíséri lépteink zaját
Jéghideg a két kezed
De forró lesz az éjszakánk

Fákat tép a szélvihar
Ne félj, nem ér minket el
Csak annyi kell
Hogy itt benn újra átölelj
Ó, így lesz már, bármi vár
Amíg hozzám bújsz, ha fáj
S a holnap úgy jön el
Hogy minket így talál

Refrén 2-szer

Szél hoz egy bús dalt
Messze a tengerrôl
Tán egy emlékbôl tér vissza
S hív a nagy útra
Képzelet szárnyán
Úgy, mint egy álom
Bárhol jársz, én várok rád

Itt megtalálsz
Most, hogy szabad légy
Menj és száguldj
Várok rád, itt megtalálsz
És ha szeretsz még
Nem lesz más út

Céltalan kószálsz
Elveszett árnyék
Álmaid földjén
Nem lelsz társra
Túl sok a kérdés
Nem találsz választ
Semmi nincs úgy, mint rég
Én mégis várok rád

Refrén

Érezlek, látlak
Bármerre járhatsz
Így ôrzöm képed
Várlak, míg élek

Refrén

Érezlek, látlak
Bármerre járhatsz
Így ôrzöm képed
Várlak, míg élek

Áll-e még a régi ház
Vár-e rám sok hosszú év után
Mint a füst a szélben ott fenn
Sok régi perc mind úgy lett emlékké

Visszatér ezernyi kép
Mindez álom már, de így is szép
Sötét kút az éj, és kint süvít a szél
Bár itt lennél

Annyit adj, hogy úgy legyen, mint rég
Hozd el azt az édes érintést
A becézô szót, az esték csöndjét
Mama, kérlek, mondj még egy mesét
Annyit adj, hogy úgy legyen, mint rég
Hozd el azt az édes érintést
A becézô szót, az esték csöndjét
Mama, kérlek, mondj még egy mesét

Hozzád bújtam kislányként
Bárcsak átölelnél úgy, mint rég
Mint a napfény, úgy ragyogsz fenn
Szívemben csak így látlak én

Refrén

Lásd, most is hívlak én
És bár fájt, hogy elmentél
Mindig bennem élsz
S nem bánod tán
Hogy százszor mondom
Bárcsak itt volnál

Refrén 2-szer

A város már rég ébresztôt fújt
Állok az ablaknál
Látom, hull az esô, szürke az út
Nemrég még itt voltál
Arcod arcomhoz ért
Itt vagy, érezlek még
De máris úgy hiányzol
Bárcsak visszajönnél,
Bár itt lehetnél
Hisz tudom jól, hogy

Veled minden más
Ez a csöndes kis ház
Csupa dal lesz újra
Ha visszatalálsz
Mert veled minden más
Te a napfényben jársz
S tudom azt, hogy
Engem a szívedbe zársz
Holnap újra eljössz
Én bármeddig várok rád
Egyszer visszatalálsz
Mert veled minden más
Tudom, te is úgy vársz
Ahogy én várok rád

Hosszú az út, véget nem ér
Nézem az autóból
Egyre hull az esô,
Ezer felhô az ég
Nemrég még öleltél

Arcod arcomhoz ér
Itt vagy, érezlek még
De máris úgy hiányzol
Bárcsak ott lehetnék
Melletted még
Hisz tudom jól?

Refrén

Az éj leszáll és ránk teríti súlyos, hűvös szárnyát
A fák a szélben összebújnak, álmuk ôk is várják

Mint eltévedt gyermek, kit rémít az éj
Várom azt, hogy végre hozzám érj

Gyere altass el, gyere altass el
Hagyd, hogy érezzem, hogy óvsz
Ha egy szót sem szólsz, ha csak rám gondolsz
Nekem már az is jó, gyere bújj hozzám és
Altass el, gyere altass el
Hagyd, hogy érezzem, hogy óvsz
Ha egy szót sem szólsz, ha csak rám gondolsz
Nekem már az is jó, gyere altass el

Ne mozdulj, túl korán van várni még a hajnalt
A végtelen megnyílt elôttünk, és én csak téged látlak

Mint eltévedt gyermek, kit rémít az éj
Várom azt, hogy végre hozzám érj

Refrén 3-szor

Csak az fáj, amikor csend van benned
Bánt, ha hallgatsz
Mehetnék, ez a szív mégis inkább itt maradna
Szép szavak csak szálljanak
Nekik hinnem többé nem szabadna
Nézd, a szívembe zártalak

Úgy nézz rám, 'hogy régen néztél már
Hisz errôl álmodtál, szemedben újra ég a tűz
Úgy nézz rám, s ha egy-két könnycsepp hull
Majd a lelkem lángra gyúl
Ahogy régen már, most úgy nézz rám

Bocsáss meg, a világ el nem lophat tôlem téged
Hazugság, tudom, az fáj is ott benn, úgy mar, éget
Csak szavak, mik bántanak
Nekik hinnem többé nem szabadna
Nézd, a szívembe zártalak

Refrén

Felejtsd a rosszat végleg
Visszatér az álmunk
Ezt hidd el egyszer még nekem
Mert száz csodát még át kell élj
És mától úgy vigyázunk
Te rám és én rád, csak ne félj

Refrén 2-szer

Veled az éjszaka úgy rohan el
Röpke álomként, s már ébred a hajnal
Futnak a percek és elfutok én
Mint kósza szélben egy dallam

Nem látlak már, karod mást ölel rég
Hátha gondolsz rám, ha ébred a hajnal
Hallom a hangod, s bár nem tudom mért
Választ küldök egy dallal

Így hát vízre száll egy papírhajó
Vele üzenek, hajtja a szél
Hogyha látod ôt, mondd el kis hajó
Ég-e szemében a fény

S mondd el, ott várom majd
Ahol a fák az égig érnek
S mondd el, addig volt jó
Amíg útját álltuk az éjnek
S mondd el, ott várom majd
Ahol a dallam szívbôl szólhat
Mert csak így volt jó
Így volt jó

Fázom az éjben, sötét a magány
Talán gondolsz rám, ha ébred a hajnal
Hallom a hangod, s bár nem tudom, mért
Választ küldök egy dallal

Így hát vízre száll egy papírhajó
Vele üzenek, hajtja a szél
Hogyha látod ôt, mondd el kis hajó
Ég-e szemében a fény

Refrén 3-szor

Látlak-e még, a távolság nagy fátyolként
Terül rám és rád
Látlak-e még, ki más voltál
S egy ábrándért elhagytál
Százennyi év sem volna elég
Hogy értsem a rejtélyt, mért hív a hűség
Mért hajt a láz, hogy űzötten élj
S hogy eldobd, kit úgy szerettél

Csak egyszer jöjj velem úgy, mint rég
Mert én, bármi is történt, várlak még
S ha egy életen át várnék, még az is kevés

Látlak-e még, nincs válasz már
A tűz még ég, szívem vár és vár
Látlak-e még, s nem álomkép
Hogy úgy, mint rég visszatérsz

Százennyi érzést élhetnénk át
Kínzó a féltés, lelkembe vág
Mért vagy még távol, mért hajt egy cél
Hogy eldobd, kit úgy szerettél

Refrén 2-szer

Ha semmi nincsen már
Mi fogva tart és elvarázsol
Úgy élj, itt a lét a tét
Úgy érzed nincs tovább
Gyönge vagy, és nincs kihez szólj
Fáj még, és ez épp elég

De mindig ébred új nap
Új erôt ad minden holnap
Felrepít és elvarázsol
Nincs mért félned

Bújj csak el, én mindig látlak
Fuss csak el, én így is várlak
Szállj, hogy hazatérj
Bújj csak el, én mindig látlak
Fuss csak el, én megtalállak
Szállj, itt a lét a tét

Refrén

Valaki mindent lát
Látja minden tévedésed
Ott van veled, el nem éred
Itt a lét tét
Túl vagy sok tévedéden
Nem te döntesz, várnak téged
Úgy félsz, és ez épp elég

De mindig ébred új nap
Új erőt ad minden holnap
Hős leszel vagy eltipornak
Nem kell félned

Refrén