A Két utazó album dalszövegei
2005.01.16. 14:45
Két Utazó
Fagyos az éj, süvít a szél fut a vízen egy fénylő hajó örök a tél, hol partot ér zúg egy távoli bús harangszó
két szótlan árny, ki partra száll, jött, hogy folytassa ősi harcát. Mögöttük holt évmilliók, őrzik küzdelmük régi titkát. Az egyik bajt hoz és pusztít a másik új reményt ad, meggyógyít. Hol ember él, mindig s mindenütt így van ez, így!
Nyújtsd a kezed, félek, hogy két világ közt elveszítlek majd úgy ölelj, hogy érezd, az álmod itt bent új virágot hajt,
nyújtsd a kezed, félek, hogy két világ közt elveszítlek én légy velem és érezd, egy pillanat most több az életnél.
Két utazó, rossz és a jó jár a végtelen évek útján rég tudják ők, egyik sem győz ám e harc örök végzetük már.
Az egyik háborúkat szít, a másik elfeledtet minden kínt míg ember él, mindig s mindenütt így lesz ez, így!
Nyújtsd a kezed, félek...
Nincs több lánc
Rég vársz arra, hogy a magad ura légy, a sok iskola és otthon a sötét, apa, anya régen megtagadott szigora és még a sok rád nehezült súlyos kötelék - elég volt!
Nincs több lánc, csak szédült tánc a sűrű mélyből fénybe szállsz, hol az ég oly kék és nincs határ és szól egy hang, hogy meg ne állj soha
Nem volt senkid, akit megszerethettél A sok bábu közt egy ember, aki él hogy rábízhasd a féltve őrizgetett álmaidat mind Aki segít majd, hogy megtaláld a célt - ha egyszer
nincs több lánc...
apró kisgyermekként rád szakadt az ég, minden érted volt, itt minden téged véd a falak közben égig nőttek és te kerested a rést, ahol megszökhetsz mert börtön az egész - de most már
nincs több lánc...
Amíg csak élek
Éjfél múlt épp, az ágyad mellé lépek, a szél halkan jár, te régen alszol már, melletted állva még csak halkan súgom én, hogy mért' jó nekem, s hogy mért' légy velem.
Szívedben őrzöl engem rég, bárhol vagy, szíved engem véd, így most már mindenem tiéd, amíg csak élek. Nem kell, hogy bármi jót ígérj, nem kell már rég, hogy értem élj, már úgyis mindenem tiéd, amíg csak élek.
Ébreszt pár szó, már régen mindent hallok,
De el nem árulnám e furcsa éjszakán, álmodom így hát tovább mert másképp úgysem hallhatnám (hallhatnád) mert nem mondanád
szívedben őrzöl engem rég
s ha egyszer távolban jársz, mért' félnél a szívem, míg él, tiéd. Bébi, értem én, szíved ismernem, éreznem, őriznem kell míg él: bennem él, enyém.
Szívedben őrzöl engem rég hát úgy ölelj, amíg csak élek!
Ezer hold
Minden vágyad, minden álmod csak egy karnyújtásra van holnap minden régi harcot majd megnyersz biztosan az a küzdelem már a tegnapé, csak álmodj, boldogan élj majd itt leszek és védelek, ha ránk borul az éj, ó az éj.
Addig húzd közel a távolt, vagy hozz egy csillagot nekem őrizd azt a lángot, ami bennem is ragyog égjen még és mindig jobban, ami hajt, és egyre űz sose gondolj már a rosszra, amíg bennünk ég a tűz. Ezer hold és minden csillag keres téged mondd meg hol vagy! Tudnom kell, merre jársz. Ezer hold és minden csillag őrzi álmunk most, hogy itt vagy örökké elkísér a fény.
Tudom, semmi baj nem érhet, de rossz, hogy nem vagy itt ha kell, én minden harcot állok, mert féltem álmaink. Égjen még és mindig jobban, ami hajt, és egyre űz sose gondolj már a rosszra, amíg bennünk ég a tűz.
Ezer hold és minden csillag...
Bántottál
Képzeletben még jók vagyunk, mint rég álmainkban még minden, minden szép bárcsak tudnám, hová s mért tűnt el annyi érzés fáj, hogy így történt, a szó is nehéz.
Bántottál, szavad szíven talál tudom, nem számít, mégis fáj. Bántottál, és most úgy nézel rám, tőlem ezer mérföldnél is messzebb vagy talán.
Visszafordulnék egy bíztató szóért. Ha úgy volnánk, mint rég, el sem indulnék.
Bárcsak azt érezném, semmiség, ami történt nem temetném el a kettőnk szerelmét.
Bántottál, szavad szíven talál ne félj, nem sírok, mégis fáj. Bántottál, néha úgy nézel rám, távolabb vagy minden nappal már nem hagyod, hogy elmondhassam, rossz vagy hozzám.
Bántottál, túl vagy minden csodán, mi csak ránk várt sok év során bántottál s végre látnom kell már, neked, amit én adhattam ennyit ér csupán.
Vigyázz rám
Egy zöld kis rét hány titkot rejt, míg gyermek szívünk nem felejt. Nem tudtuk még, csak tettük a jót, s kerültünk minden tiltó szót.
A lány már régen nem arra jár, a fiú régen érti már, azt hitte, minden titkuk szent, de ez már semmit nem jelent.
Azt mondtad, jól vigyázol rám, elhittem, mégis itthagytál! Már régen nem vigyázol rám. Azt mondtad, bújj közel hozzám, nem érhet semmi itthon már. Túl régen nem vigyázol rám. A fiú indult, útra kelt, egy igaz szív sosem felejt. Nincs már sok emlék, csak pár levél, ő sem hisz már, de még remél.
Elmúlt sok év, s nem írt a lány, nem válaszolt a régi szám. Virágot ő már máshol hajt s nem hallja már a régi dalt.
Azt mondtad, jól vigyázol rám...
Hány év múlt el
Túl hosszú a csend, de bármit is rejt senki el nem mondja, mit ránk bíztak ők, a titkot, mit őriz szívünk évek óta. El sem hinnéd tán, hogy egy csillag a földre szállt, itt volt s úgy nemt el egy nap eljön értünk, s elmegyünk végleg.
Hány év múlt el hány fény gyúlt fel még sincs egy jel hogy mennünk kell
Hány nyár és tél hány végtelen éj hány új rejtély a lelkünkben!
Hogy itt jártak ők, ezt rajtunk kívül senki más nem sejti. Az érintésüktől mi jobbak lettünk és nem tudunk másban hinni. Több egy álomnál hogy egy csillag a földre szállt. Itt volt s úgy ment el egy nap visszatér majd, s elvisz a fénybe.
Hány év múlt el...
Álom
Fénylett az hold, mikor szólt egy hang az éjben, halkan mesélt, szava könnyen szállt a szélben, átkarolt lágyan és eltűntünk az éjben. Hát jöjjön az álom, hol volt, hol nem volt az éjjel most csak rólunk szól.
Bármerre jártunk, a táj szép, mint az éden, ültünk a holdon és úszkáltunk a fényben, két elhulló csillaggal labdáztunk az égen elszédít az álom, hol volt, hol nem volt az éjjel most csak rólunk szól.
Az álom de szép volt, csak ránk várt az égbolt, a hajnal szele hív el engem, nem lát már a vén hold.
A virágok unták, hogy állnak kinn a réten, pillangóvá váltak és elszálltak a szélben, a víz lágy csókot vált tűz szerelmével kár, hogy csak álom, hol volt, hol nem volt a hajnal már nem rólunk szól.
Az álom de szép volt, csak ránk várt az égbolt, a hajnal szele hív el engem, nem lát már a vén hold.
Mióta mellettem vagy
Ha a távolba nézek, táncba hív a végtelen indulnék, de valami itt tart, nem hagy mennem.
Sok felhő táncot jár az égen, messze szivárvány repül, s én szállnék köztük, de várok rád nem jó egyedül.
Mióta mellettem vagy, ez az élet más új úton járunk és nincs határ. Nem tarthat vissza semmi, minden rajtunk áll más lesz a holnap, csak minket vár.
Most, hogy végre rám talált a fény, közelebb került az ég. Van már dallam, mi felrepít, mért' ne mennék?
Tudtam, eljön majd egyszer, ő lesz, ki ágyamra ül, lágyan ringatva ébreszt fel, a reggel csak nekünk örül.
Mióta mellettem vagy...
A Csend és az Éj
Nem elég a napfény, már túl kevés a hold mondd, hol van az a jó, mi bennünk volt. Hiszem azt a szót még, amit hinni sem lehet, de miért van, hogy ez már nehéz.
Hazugságból sziklák, szíveden sebek, könnyekből lesz egy óceán. Ugyanúgy, mint régen, nem lesz érzem én, mosolyogsz rám, mégis érzem, úgy fáj.
A csend és az éj, ha arcodhoz ér, oly furcsát mesél - nem értheted. A csend és az éj, ha lelkünkhöz ér, oly furcsán beszél, ha elhiszed.
Ez a hűvös hajnal most újra elkísér, egyedül mész tán másra vágysz. Akarom, hogy egyszer, még egyszer, jók legyünk, ki tudja, mért van, hogy így rontjuk el.
A csend és az éj, ha arcodhoz ér, oly furcsát mesél - nem értheted. A csend és az éj, ha lelkünkhöz ér, oly furcsán beszél, ha elhiszed.
De új nap majd mást hoz, és ha mégsem, hát az se baj. Csak szívünkkkel játszik a szél és ha rám nézel majd, tudom másnak látsz, kedvesem, a szívünkkel játszik, csak játszik és játszik a szél csend és az éj, ha elkísér.
A csend és az éj, ha arcodhoz ér, oly furcsát mesél - nem értheted. A csend és az éj, ha lelkünkhöz ér, oly furcsán beszél, s te elhiszed.
Sally sits weeping Sally sits a weeping down by the sea shore
Poor Sally sits a weeping down by the sea shore
What ails you my jewel? What ails you my jewel?
What ails you my jewel in sorrow to mourn
Well once I had a true love but now I have none
once I had a true love but now I have none
he's gone and he's left me, he has cruelly deceived me
he's gone and he's left me in sorrow to mourn
Last night in sweet slumber I dreamed I did see
last night in sweet slumber I dreamed I did see
mine own precious jewel kept smiling by me
mine own precious jewel kept smiling by me
But when I awakened I found it not so
but when I awakened I found it not so
mine eyes like some fountain with tears overflow
mine eyes like some fountain with tears overflow
I'll journey through England through France and through Spain
I'll journey through England through France and through Spain
my life I will venture the watery main
my life I will venture the watery main
|